Egykori játékostársam és barátom, Simon Tibor személyében olyan egyéniséget vesztettünk el a tragikus április napon, aki nagyon sokat tett a kilencvenes évek sikeres Ferencvárosért és magyar futballért. És még sokkal többet tehetett volna a jövő labdarúgásának felemelkedésért….Simi karizmatikus figura volt. Fanatizmusával összetartotta a csapatot, ha kellett, vért izzadt a sikerért, és ha a helyzet úgy diktálta, a pályán. Felkarolta a csapat fiatal játékosait, mindent megtett azért, hogy beleverje a fejükbe, mi jelent a szó, “Ferencváros”, és mit a klub címerében a három E-betű. Elmagyarázta neki, a pálya szentély, ahol nem elég csupán fellépni, tenni is kell, hogy vastaps legyen a köszönet a produkcióért.
