“A jó sör, ó, jön is, megy is,
Sebaj, ha rongyom rámegy is.
Culám, cipőm is eladó –
A jó sör, ó a búra jó.
Hat ökröm volt, de kitünő,
ami a fő: ugartörő!
Elolvad áruk, mint a hó –
A jó sör, ó, a búra jó.
Nyakam töröm, csak jöjj söröm,
a konyhatündért gyömködöm,
s jöhet a szégyenpad s bitó –
A jó sör, ó, a búra jó.
/Részlet Robert Burns verséből/
A latinul cerevitiának mondott sör már a 11. században felbukkan okiratainkban. 1090 körül Szent László király az általa alapított Bihar megyei Szentjobb kolostorának e faluban öt szakács- és három serfőző családot adományozott.
Szelíd ital volt a ser.
Így – amíg Bornemisszákra, Unweinekre itt-ott akadunk – Sörnemisszák nem fogantattak magyar földön.”
