Spanyolország ​építészete I–II.

• Példány állapota: jó

Részlet a könyvből:

Európa délnyugati szögletében az Ibériai-félsziget mint óriási nyitott tenyér nyúlik az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger közé. Nyugati oldalán beláthatatlan távolságban vész el a horizont, de a déli partvonal csaknem megérinti Afrika szemközti, íves földdarabját. Ez a víztükrökkel övezett terület nem zárkózik a hegyek gyűrűjébe, jóllehet magas fennsíkokra tagolódó, változatos vidékeit északon a Kantábriai-hegység, északkeleten a Pireneusok, délen pedig a Sierra Morena vonulata szoros földrajzi egységbe foglalja. Ám a hajdan sűrű erdőkkel borított emelkedőkről messze tekint a két világtenger felé nyitott táj: már az időszámításunkat megelőző évezredekben vonzotta magához a merészen portyázó hajósnépeket. Tengerszorosa Európa és Afrika, Afrikán keresztül pedig még Ázsia szárazföldi karavánútjait is összefűzte: a Mediterráneum nyugati kapuja lett.

Kötetünk az egységre törekvő spanyol államok, majd az egy korona alatt egyesülő Spanyolország kései középkortól induló építészettörténeti fejlődését kívánja bemutatni. Az e korszakokkal foglalkozó szakirodalom adatai sokszor meglehetősen ellentmondásosak, elsősorban az évszámokat, de gyakran a művészek személyét illetően is. Ilyen esetekben igyekeztünk a leghelyesebbnek tűnő s a legtöbb kutató által használt adatot figyelembe venni.
A szövegben elkerülhetetlen volt néhány spanyol szakkifejezés megőrzése azokban az esetekben, amikor ezeket nem lehet egyetlen szóval fordítani. E fogalmak megközelítő magyar fordítását az alábbiakban közöljük.

• Szerző: Cs. Tompos Erzsébet
• Állapot: jó