“Dr. Grünstein megtartotta a szavát. Délelőtt megjött néhány katonaorvos: a híres bizottság.Komor arccal járkáltak az ágysorok között, és egy szavukat se lehetett hallani azonkívül, hogy “Mutassa a nyelvét!”Svejk annyira kidugta a nyelvét, hogy az arca torz grimaszba rándult és a szeme összezsugorodott.- Stábarc úrnak alázatosan jelentem, hogy ennél hosszabb nyelvem már nincsen.Erre érdekes beszélgetés következett Svejk és a bizottság között. Svejk úgymond, azért tette az előbbi megjegyzését, mert attól félt, különben azt hinnék, hogy el akarja dugni a nyelvét.A bizottság tagjaiban viszont lényegesen eltérő vélemények alakultak ki Svejkről.A katonaorvosok fele azt állította, hogy Svejk nem más, mint “ein blöder Kler”, míg a másik fele közönséges gazembernek tartotta aki gúnyt akar űzni a katonságból.” “A restiben a tábornok úr ismét a latrináról kezdett beszélni, s hogy milyen csúnya az, amikor a pálya véges-végig kaktuszok vannak.
