„Mi szükség a költők magánéletével foglalkozni? A műközpontú irodalomelmélet hívei szerint semmi. Csakhogy a művek befogadásához óvatosan kell hozzásegíteni az olvasót, és ebben szerepet játszhat a költő személyének, szerelmeinek, életének ismerete is. A széplelkek nemcsak a költőt féltik a leleplezéstől, hanem a leleplezett költőtől is féltik az ifjúság erkölcseit. De az igazság elhallgatásával nem lehet erkölcsöt védeni. Az igazság ugyanis mindig kiderül, és akkor nemcsak az illúzió omlik össze, de megrendülhet a hit is. Nem az a cinikus, aki illúziót rombol, hanem aki illúziót kelt, mert az nem hisz abban, hogy ferdítések, hazugságok nélkül is létezhet igazi emberi nagyság.”
