Titus Burckhardt, 1908-ban született Florenzeben és 1984-ben hunyt el Lausanne városában. Neve a korai kelta evangéliumok kiadásával vált ismertté, amely munkáját, a szakrális építészetről, ikonográfiáról és a szufizmusról szóló művei követték. Magyarországon a mór kultúráról írt könyve után (Kristályparadicsom, 1994), jelen tanulmánygyűjteménye enged betekintést, az életművének egészét átható tradicionális szellemiségbe, amellyel fiatalkori – művészettörténeti – tanulmányai során került szoros kapcsolatba. A metafizikai tradíció – F. Schuon szavaival élve – “a vallások benső és transzcendens egysége”. A hagyomány örök és univerzális ideálját – a tradíciók szent könyvein túl -, ahhoz a mágikus és spirituális körhöz tartozó szerzők tették nyugaton ismertté, amelyet – Titus Burckhardtén kívül – Julius Evola, Ananda K. Coomaraswamy, René Guénon, László András és Hamvas Béla neve is fémjelez.
