„Most, hogy idestova csaknem három évtizede Angliában élek, úgy érzem, sok magyarországi barátomhoz és az otthoni tájhoz szorosan vonzódom, de kínzó honvágyat soha nem éreztem. Úgy gondolom, ha visszatérnék Magyarországra, bizonyos fokig elárulnám barátaimat és önmagamat. Elismerném a rendszert úgy, ahogy van. Erre nem vagyok képes és nem vagyok hajlandó. Nem tudom, hogyan tudnék Magyarországon élni a jelenlegi körülmények között, amikkel szemben legalábbis olyan ellenállás él bennem, mint az otthoni másként gondolkodó fiatalokban. Velük igen mély lelki rokonság fűz össze, fiaimnak, lányaimnak érzem, családomnak tekintem őket.”
(Szász Béla)
