Szatírák

• Példány állapota: jó

Milyen irodalom tengődhetett a „kéjbe és vérbe fúló” római császárság korában, a véres mecénások árnyékában? – kérdezi Babits Mihály Az európai irodalom történetében. S a válasz: “Persius, egy korán elégett ifjú, homályos célzásokban írt tömör szatírákat… A híres Iuvenalis, akitől a halhatatlan mondás származik, hogy „nehéz szatírát nem írni”, …sötét, pesszimista, s a világ, amelyet föltár, a Messalinák kéjelgése, az intelligencia leromlása, az egyiptomi babonák fertője, a sok csalás és panama, a gyermekek korai beszennyezése, alig hagy egy sugárt. De sugárként villan magának a költőnek egy-egy gondolata, mely örök kincs marad… Örök gondolatok, s mégis az ő korából fakadtak, amelyeket senki sem jellemzett jobban, mint ő, mikor ezt írta: „Mind féltjük az életünket, s az élet kedvéért elveszítjük azt, amiért élni érdemes!”

• Szerző: Persius · Iuvenalis
• Állapot: jó