“Megbeszéltük a Radóval , hogy naplót fogunk írni, és majd ha öregek leszünk, jót derülünk rajta” – így kezdi naplóját a tizenkétéves Laci, becsületesen bevallva, hogy a “derülünk” szót Radótól gyűjtötte, akinek nyelvész a papája, s ezért igen gazdag a szókincse. Laci hűségesen beszámol a kis lakásban élő háromgyerekes Faragó család eseménydús hétköznapjairól – s valljuk be – cselekvő részt is vállal abban, hogy ezek a hétköznapok minél mozgalmasabbak legyenek. Az olvasó – akinek szerencsére nem kel öregkoráig várnia, hogy Laci naplóján jót derüljön – biztosan szívébe zárja ezt a vidám, szeleburdi családot, amely kissé zsúfolt lakásába örömmel fogad be minden új jövevényt, legyen az aranyhörcsög, cincér vagy lopótök.
