Szemben a zsarnokkal

• Példány állapota: jó
• Kiadás éve: 1990
• ISBN: 9630285037
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 235

Berija a következőt mesélte el. Amikor a háború kitört, a politikai bizottság tagjai egybegyűltek Sztálinnál. Nem tudom, hogy valamennyien vagy csak egy bizonyos csoport, amely Sztálinnál leggyakrabban összegyűlt. Sztálin teljesen levertnek látszott. Körülbelül ezt mondta:- Háború kezdődött, és katasztrofálisan alakul. Lenin ránk hagyta a proletár szovjet államot, és mi szarba tiportuk.Szó szerint ezt a kifejezést használta, Berija elmondása szerint. – Lemondok a vezetésről – mondta Sztálin. És elment. Autóba ült és a közeli nyaralójába hajtatott. – Mi ottmaradtunk – mondta Berija. – Mi történt később? Miután Sztálin így viselkedett, eltelt bizonyos idő. Tanácskoztam Molotovval, Kaganoviccsal, Vorosilovval. (Bár azt nem tudom, hogy Vorosilov is ott volt-e, mivel a Finnország elleni hadművelet kudarca miatt ő ebben az időben kegyvesztett volt Sztálinnál. – Ny. H.) Megtárgyaltuk a helyzetet és úgy határoztunk, felkeressük Sztálint és visszahívjuk, folytassa tevékenységét, hogy felhasználjuk hírnevét és képességeit az ország védelmének megszervezésére.
“…Egyszer Sztálin ebéd előtt felállt, felvette kabátját és kilépett a házból. Hárman álltunk a ház előtt: Mikojan, Sztálin és én.
Sztálin hirtelen minden ok nélkül figyelmesen rám nézett és így szólt:
– Elveszett ember vagyok. Senkiben sem bízom. Saját magamban sem bízom.
Amikor ezt mondta, mi valósággal megnémultunk – sem Mikojan, sem én semmit sem tudtunk mondani. Sztálin sem mondott nekünk semmi többet…”