„Troli-trolibuszra vártam én, jött is halkan, könnyedén…” – énekelte egykor Kazal László, hozzátéve, hogy míg a villamosra „egymást törve, taposva” lehet csak felszállni, a troli a megtestesült komfortosság. Noha a dalban leírtak nyilvánvaló hazugságon alapulnak – ne feledjük, a Rákosi-korszak slágeréről van szó! –, minderről nem a trolibusz tehet.
De nem is kell őt félteni!
Ez a különös „öszvér” tömegközlekedési eszköz a mai napig közönség kedvenc, népszerűségét sem némely „rázós” manőver, sem az a nem éppen makulátlan tény sem árnyékolja be, hogy Budapesten Sztálin hetvenedik születésnapjának tiszteletére számozzák 70+-szal a járatokat.
Reméljük, hogy könyvünkben sikerült megfejtenünk ezt a különös titkot, miközben igyekeztünk a hazai trolizás minden részletét felkutatni és bemutatni, sok-sok elveszettnek hitt archív fotó felhasználásával.
Az áramszedők már készen állnak, suhanjanak velünk a pesti utcákon!
Legát Tibor
szerkesztő
