Szigettenger

• Példány állapota: jó

Lator László esszéi valósággal a 20. századi magyar költészet történetét rajzolják meg. Persze nem az elemzett versek mennyisége, nem a tárgyalt költők köre ad teljességet, hanem a tanulmányok szerzőjének, a kiváló költőnek egyéni látásmódja. Lator saját vonzalmainak, kiforrott és meghízható ízlésének megfelelően választja ki, kikről ír: elsősorban a nagy Nyugat-nemzedék alkotóiról, Babitsról, Kosztolányiról, az Újholdasokról és azokról, akik ezt a hagyományt folytatják, egészen a legújabbakig. Ezeknek az esszéknek, verselemzéseknek legfőbb különlegessége a költőtárs szakmabeli érintettségében rejlik. Lator, amikor épp nem költőként működik, akkor alkotó olvasója kollégáinak, mélyreható irodalmi ismeretei és magasrendű technikai hozzáértése révén a költészet legrejtettebb kérdéseiről is úgy beszél, hogy a céhen kívüli is beavatottnak érzi magát. A nyugatos-újholdas hagyomány szellemében esszéista stílusa áttetszőén tiszta, gondolatmenete kristályosan csillogó és áttekinthető. Minden ködösítés és homály nélkül, megejtő egyszerűséggel szól a művészet misztériumáról. Nemcsak a költészet mesterségével áll közvetlen kapcsolatban, nemcsak a versekkel, hanem gyakran magukkal a költőkkel is. Pályaképeit, értelmezéseit, ha csak teheti, átszövi személyes emlékekkel, történetekkel. Az olvasó ekképp bepillanthat az irodalom titkos kulisszáiba is, ízelítőt kap az irodalmi életből: hisz az is ott lüktet a művekben, hogy alkotójuk milyen légkörben formálta meg őket. Aligha tud ma másvalaki ilyen rálátással ilyen közelképet festeni az irodalomról. Költő szól költőkről, lírikus a líráról: nem kevesebbet kapunk, mint magát a költészetet.
Lator László (1927) költő, esszéista, műfordító. Tiszasásváron született, a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán szerzett diplomát.
Eötvös-kollégista volt. 1951-től a körmendi gimnáziumban tanított, 1955-től 1989-ig az Európa Könyvkiadó szerkesztője, majd főszerkesztője. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán évtizedek óta vezeti népszerű műfordítás-szemináriumát. Verseit a Magyarok és a Válasz című folyóiratok kezdték közölni. Az Újhold költői közé tartozik. Munkásságát József Attila-díjjal (1972) és más rangos kitüntetésekkel jutalmazták.
Művei: Kalandok, szenvedélyek (1968, műfordítások), Sárangyal (1969, versek), Az egyetlen lehetőség (1976, versek), Versekről, költőkkel (1982, esszék Domokos Mátyással), Fellobban, elhomályosul (1986, versek), Az elhagyott színtér (1992, versek).

• Szerző: Lator László
• Darab: 1
• Állapot: jó