Emlékszem a halálra, és megemlékezem a halottakról. Amíg jelen vagyok, az élet képeit, az élet szavait vésem a város köveibe, az élők emlékezetébe. A földbe kapart, szétszórt csontokhoz, a fogatlan koponyához, ami leszek-ahhoz a jövőhöz nincs közöm. Szándékaimat-hogy velem ne temessék-én akarom hétköznapokra váltani. Jelenidőben. Terheimet senki vállára ne rakjam! A jó rendért, a jó vadászatért. , magunkért s a még eztán születőkért kerestem a bajtársi kezeket, szólítottam a rokon szenvedélyeket, gyűjtöttem fejemre a gyűlölet, s nem azért, hogy a sötétben ne féljek.
