Szindbádnak, a hajósnak a halántékán már csomóba vegyült az ősz haj, amely alatt – egy finom fotografálókészülék: a legnagyobb drága emlékeket is megrögzítő agy egy napon mély és kissé keserű ábrándozásában előhívja a sok-sok pillanatfölvételt. Szindbád, a nyitott szemű hajós visszahajózik az ifjúság ezeregyéjszakájába, és minden virradattal máshol köt ki, mindennap más-más szálló szobájában hál meg és ébred, térdig olajban bámuló dámák közt. Megfogja, megmarkolja a múlt ködét, megrázza, és langyos nyári esők melankóliájában hullanak elő az események gyöngyszemei. Krúdy mágikus erővel álmodó ember és mágikus erővel alkotó mesélő.
