“Ezzel a regénnyel Kaffka Margit írói útjának a csúcsára ért s egyszersmind olyan magaslatra, ahova asszonyíró nálunk még soha… ez a regény egy igazi írói tehetségnek szerencsés és boldog kiáradás… Mit ad Kaffka Margit ebben a regényben? Adva van egy asszony, aki a magyar dzsentrifaj terméke. Egy nagyon komplikált egyéniség, amelyen át az egész magyar középbirtokos úri osztály lehetőleg minden erényével és hibájával tükröződjék. Hogy születik meg ez az egyed, már tönkrement szülők viszonyából, hogy nyílik meg testi-lelki egyénisége, hogy virágzik ki természetszerűen kérészéletű virágzásra egy idegen erősebb fiának felfalása árán, aztán hull az élet nyomorába, hogy vergődik végig évtizedek szívós könyörtelenségein, hogy utódait itt hagyja maga után egy másféle megélhetésre és új viszonyok közt új érvényesülésre szülve és nevelve. Kínos és szomorú probléma: de az 1880-1910 közötti magyar élet legtipikusabb problémája… Ez a regény nem fotográfiája, nem absztrakt megrögzítése a magyar élet megírt rétegének, hanem maga az élet.”