Az embernek, ha valóban gondolkodik, arra a megdöbbentő következtetésre kell jutnia, hogy világa nem lehet még felfedezve. Hiszen egyes-egyedül ő ébredt öntudatra az idők kezdetén, valahol, sehol, egy titokzatos vonzás-természet delejében, melyet sajátként és személyiségként tapasztal meg. Semmi egyebe nincs, nem volt, és nem is lesz soha. Éppen ezért, ha az ember igazán gondolkodik, kitartó és céltudatos; befelé és felfelé irányulóan tevékeny: ezt nevezem én «benső alpinizmus»-nak. Csupán egyetlen feladat adatott, mely annyira egyszerű, hogy életveszélyes: fölkapaszkodni a lélek szédítő meredélyeire, átkelni lidérces-hívogató szakadékai fölött. Bizonyos vagyok abban, hogy az ember végül is győzhet, erről szól ez a könyv is.
