Fournier hadnagy megvizsgálta az utcára nyíló ajtót. Első pillantásra látni lehetett, hogy betörés. De nem akármilyen betörés: ezt a munkát gyakorlott ember végezte. Semmi szemét, semmi felesleges felfordulás, és bizonyára sehol egy ujjlenyomat. Megnézte a padlót. Az üvegtörmeléket gondosan félresöpörték, nehogy a tettesre akár csak egy árulkodó szilánk is tapadjon. Az ilyen lelkiismeretes fickók soha nem használnak fegyvert. Még egyszer megnézte a padlót. Egy pihét talált, egy fehér tollacskát. Felvette. Lehet, hogy semmi jelentősége sincs, de az ügy nehéznek látszik, és a legkisebb nyom, a legcsekélyebb apróság is… Nehéz ügy: besétálnak egy olyan ajtón, amelyet riasztóberendezés köt össze a szomszéd házban a rendőrséggel, és aztán gyilkolnak.
