Illés Bori nagyon készül a tizennegyedik születésnapjára, amikor – véli – hivatalosan is befejeződik számára az úgynevezett gyerekkor. Végre neki is lesz tűsarkú cipője, rendes ruhája, megszabadulhat gyűlölt masnis copfjától, sőt titkon őrzött rúzsát, szemfestékét is használhatja alkalomadtán… csodálatos lesz nagylánynak lenni! A család megélhetéséért reggeltől estig dolgozó szülei azonban úgy látják, gyerek ő még – nem szavatartó, szófogadatlan, felületes kislány. S amíg az ember gyerek, addig ne kunyeráljon, hanem fogadja el köszönettel, amit kap, és igyekezzék hálás lenni érte. Borit egy váratlan próbatétel és saját, önmagát is meglepő helytállása ébreszti rá, hogy mindent megváltoztató születésnapja nem a naptár szerint jön el; hogy valójában akkor lép ki a gyermekkorból, amikor önmaga problémáin kívül felvállalja más baját, terhét, gondjait.
