Szuvenír 1-2. (dedikált)

„1956. ​november 11-én a bujkáló, menekülő, fiatal, Corvin közi szabadságharcost, Mérlegh Sándort egy szovjet őrjárat elfogja. Rövid úton halálra ítélik. Óráját, csizmáját, kabátját elveszik, trikóra, alsónadrágra vetkőztetik. A kivégzésével megbízott katona két golyót lő belé. szörnyű sebei ellenére Sanyit az éjszaka hidege magáboz téríti, s minden erejét összeszedve próbál kiutat találni a Ludovika fallal körülvett bozótosából. Tudata hol kitisztul, hol elhomályosul, mintha az elszivárgó élet milió emlékszikrája egyszerre hozná és taszítaná… Vajon sikerül-e életben maradnia, kiszabadulnia ebből a halálcsapatból? A Szuvenír mintegy háromnegyed évszázadot átfogó családtörténet, s emellett páratlanul gazdag pszichológiai és történelmi tabló. Igazi labiritusregény, melyet nem is annyira a fallal elkerített terep s a rettenetes, menekülésre késztető helyzet, hanem a főszereplő térben és időben csapongó emléki tesznek azzá. A Szuvenír válaszok sokaságát adja arra, hogy mi vitte az embereket a forradalomba. A regény örvényében együtt kavarog a kamaszgyerekek bumfordi, romlatlan világa, a családi összetartozás és szeretet, a barátság és szolidaritás számtalan motívuma a Corvin közi harcok epizódjával, az ellenállás hőseinek felejthetetlen történeteivel.” (Temesi Ferenc)