Tahiti csoda. Az európai kontinensről nézve mindenképpen az. Időről időre az érdeklődés középpontjába kerül azóta, hogy távoli tájakról visszatért tengerészek először hoztak hírt az „Elveszett paradicsomról”, ahol a bennszülöttek, e „nemes vadak”, a természet bőkezűsége következtében csak a táncnak, dalnak s szerelemnek élnek. A 18. században kialakult Tahiti-kép az évszázadok folyamán mit sem fakult, inkább még idillibbé vált. Azzá tették a szigetvilágban játszódó romantikus regények, Gauguin színpompás festményei, a Bounty fregatt lázadását feldolgozó hollywoodi sikerfilmek képsorai, az utazási ügynökségek prospektusai. A tahiti mitológia része – a legősibb része – ennek a csodának. A polinéz eredetiből fordított teremtésmítosz-ciklus a mitológia és a társadalom összefüggéseire, egy távoli világ titkaira világít rá.
A kötet az 1994-ben megjelent mű javított kiadása, kiegészülve „A primitív népek lírai költészete” című írással.
