Hegyek, víz, heves széllökések… Baumann látta, hogy pontosan követik az ILS-t, a vihar ellenére nemigen sodródnak.
Úgy ismert itt minden apró szigetet, dzsunkakikötőt, szampanöblöt, mint a tenyerét. Érezte, hogyan engedi ki leszállóhelyzetbe Krassenriet a fékszárnyat, látta, hogy még legalább vagy 1200 lábon kell lenniük. Egy jó perc, és a földön vannak…
Aztán felbődültek a hajtóművek, visszahúzódtak a kerekek, Baumann érezte a gyorsulást, és tudta, hogy átstartoltak.
Alatta feltűnt a futópálya kezdete, betoncsíkok, piros-fehér jelzőfestésű antennák, repülőtéri munkakocsikk, épületek villantak el. És akkor meglátta… Néhány utas rémülten felsikoltott.
