“Szívemből kimásolt sorokat adok át. Személyesebb, mint az előző könyvem, az Örülj velem. Emlékezés, inkább vallomás. Valami a lelkemből. Szívem dobbanásai. Szabad ennyire nyíltnak lenni?…A kiadó megkért, írjak a szeretetről. Elkezdtem és oly egyszerűen ment, mint amikor jókedvében vagy bánatában énekel az ember.Ennyi az egész.Talán azt elbizakodottság nélkül feltételezhetjük, hogy az olvasó rádöbben saját szeretetének jelentőségére. Ő maga is olvasni fogja, amit a szeretet írt benne, vele, általa. – Talán segít felismerni az Istenben, Isten által megvalósult szeretet értékeit. – Vagy azt az egyszerű, ám nem tudatosult tényt, hogy Ő előbb szeretett minket, és mi viszont szerethetjük Őt…”
