A földművelés, a mezőgazdálkodás, az élelmiszerek előállítása, az erdők, a kertek, az állatok, a növények gondozása elméleti és gyakorlati felkészültséget igényel. Az agrároktatást minden, jelentős mezőgazdasági tevékenységet folytató országban a kezdetektől fogva a gyakorlatiasság jellemezte.
Már az 1818-an Magyar-óváron alapított gazdasági tanintézet 1874-es szabályzata is külön rendelkezett a gazdasági gyakorlatokról: „Szükséges lévén, hogy az akadémia hallgatói az akadémia gazdaságának berendezéséről és állapotáról, továbbá az abban előforduló mozzanatokról tudomást szerezzenek, gazdasági gyakorlati ismereteik kibővítése céljából napról-napra a megállapítandó sorrendben szolgálattételre rendeltetnek ki…”
Az agrárképzésben a hangsúlyt azóta is mindenkor a termelési teendők megismertetésére és végrehajtására helyezték. A tudományos és technikai haladás az adott kor színvonalának megfelelő gazdálkodás eléréséhez természetesen egyre több elméleti ismeret birtoklását is szükségessé tette.
Munkácsy László · Székely Csaba · Patkós István · Wallendums Árpád · Fehérné Várady Katalin
