„Ez olyan, mint amikor a szomszédasszony kölcsönkéri a krumplireszelőt. Szívesen odaadjuk, mert nem kopik el, de ha eszünkbe jut, hogy vacsorára lepcsánkával szeretnénk meglepni a szeretett társat, akkor megbánjuk jó cselekedetünket, és keserűen elképzeljük, hogy a szomszédasszony nagy erővel reszeli a krumplit a mi reszelőnkkel, süti a lepcsánkát és nagyot szeretkezik az ízletes és kiadós vacsora után.”
