“Csaknem tizenöt évvel Verrasztó Gábor születése előtt álltam megszeppenve mai lakásának ajtajánál. Az ajtónál, amelyről Szabó Magda legendás regénye a címét kapta. Tejüveg ablakos faajtó volt, amely az egyetlen, betonpadozatú helyiségből álló szükséglakásba nyílt, és amely mögött számtalan macskájával egyetemben gyermekkorom Boszi-ja lakott. A környékbeli ifjúság legalábbis így csúfolta Juliska nénit a háta mögött, de csak halkan, tiszteletteljes félelemmel.
Több mint sorsszerű, hogy ebben a mesebeli lakásban most az a Verrasztó Gábor lakik, aki helytörténészként páratlan együttérzéssel és kitartással kutatja az egykori Buda városának és sokat megélt polgárainak a múltját, és akit ez a ma már nem létező polgárvilág nemcsak a hely- és kortörténet búvárlására ösztönözte, de Krúdy ihlette, Örkény nyomában járó, korábban félpercesek-nek, most pedig másfél oldalasak-nak nevezett novellák írására is.
