Fülszöveg -János – fordult hozzá hirtelen -, mondja csak…-Tessék parancsolni nagyságos úr!-Szereti maga a zsidókat?A szolga értelenül bámult rá és elpirult.-No… – biztatta -, feleljen hát! Bátran! Nem kell félni semmitől, tudja, hogy szeretem az őszinteséget.Vadászkabátjában, melynek zöld hajtókáján aranyosan ragyogott a tölgyfalevél, széles lampasszal díszített nadrágjában, fényes cipőiben ott állott a cseléd s felelnie kellett. Mit mondjon? A férfi önérzete azt parancsolja, hogy válaszoljon egyenesen, az érdek, a kenyér és a hála alkuja pedig az ellenkezőjét kívánta.-Hát az úgy van, tetszik tudni, hogy…-Á, ne kerteljen! Egyenesen!-Hiszen úgy mondom én, kéremszépen… Mert vannak, akiket szeretek, de bizony…-Szóval?Judára kacsintott, szeme sarkában dévaj kifejezéssel.-Sok rossz ember van köztük… Ámbár rossz ember van a magyarok közt is éppen elég.-Ez a kompromisszumos antiszemitizmus, íme… Legyenek kivételek, s a kivételeket mindig az egyén érdeke, érzése… Tovább
