Távkertek – A nyugalom tengerén túl (dedikált)

• Példány állapota: újszerű
• Kiadás éve: 1997
• ISBN: 963856962X
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 78

A ​távkertben – eltekintve a közepéből kinyúló robotkartól – nincs semmi különös; egy asztalon terül el, talaján apróbb-nagyobb növények élnek. Ezt a TeleGardent Ken Goldberg és munkatársai 1995-ben Kaliforniában alakították ki, és a Hálózaton keresztül a becsatlakozottak bárhonnan fel tudják keresni. Az installációba a résztvevők magvakat ültethetnek, locsolhatják azokat és követhetik fejlődésüket – mindezt egy ipari robotkar finom mozgásainak segítségével. A számos, mintegy napi ötezer „látogató” között sok a távkertész, ők sajátjuknak tekintik ezt a különös létesítményt; naponta felkeresik és gondozzák. A kertészkedés kérdéseit megbeszélendő „falugyűléseket” is tartanak, sajátos közösséget képeznek. E bio/technológiai mű – alkotói és méltatói szerint – ezáltal nemcsak a kert(észet)nek, hanem e világméretű közösségnek is tükörképe. Tekintettel arra, hogy eddig közel kétmillióan érdeklődtek e kert iránt, a megállapítás helytálló. A körülötte kibontakozó lelkesedés pedig híven mutatja e tükörképnek a sajátos színárnyalatait: a kertnek a World Wide Web révén történő elérhetősége, valamint a kart és a kamerát ellenőrző intuitív interface megalkotása révén a művészeknek sikerült a művet a közösség természetére vonatkozó éleselméjű reflexióvá változtatni – írja Peter Lunenfeld (Flash Art 96/3). A Wired, a technokultusz vezető lapjának cikkírója szerint a TeleGarden a művészek ama töretlen fáradozásának része, hogy a cyberspace-metafora segítségével feltárják az emberiség fejlődésének fokozatait (95/10). Warren Schultz, a Garden Design szerzője pedig arról ír, hogy lehetőséget nyújt a tapasztalt kertész számára a kertészkedés szellemének kutatására és a növekedés alapvető folyamatának megértésére… (96/12)
Mindebből számomra, mint az interneten innenről szemlélődő és valamelyest tapasztalt kertész számára az előbbiektől eltérő következtetések adódnak. Ez a távkert kétségkívül a „világméretű közösség tükörképe”, amennyiben híven mutatja az élet látszatával felruházott kultikus technológia mítoszának kiterjedését, hatását és működését. No meg felhasználóinak mentalitását, akik már csak közvetítőrendszereken keresztül igénylik az elemi és szerves érzékelését. Ehhez máskülönben elég kilépni a szabad ég alá vagy ültetni egy cserépnyi kertet. Persze, ami mesterséges, az zárt teret kíván, ezt már Goethe megállapította a maga korában, azóta pedig nagyot haladt előre – a bezáródás felé – a haladó világ. A kert és a kertészet ellenben valami egészen más. Ehhez nem is kell különösebben tevékeny kertésznek lenni, elég csak a körülöttünk lévő kerteket szemügyre venni.