,,Aznap egész éjjel vitték a teherautók a deportáltakat a határon át, Galíciába. Az állomáson a helyzet ilyen szállítmányok átvételénél a következő: megérkezik a 20 vagy annál is több zsúfolt marhavagonból álló vonat. Az ‘utasokat’ kieresztik a mindenféle szeméttel, ételhulladékkal és emberi ürülékkel telített kocsikból és a vonat mellett sorakoztatják őket. Ott várnak ezek a szerencsétlenek, dideregve a hideg éjszakában, esőben, sárban, míg rájuk kerül a sor. Aki valaha látta azt a kétségbeesést, amely ezeknek az otthonukból kiragadott, barmokként odaszállított és a határon túli ismeretlenbe és valószínűleg az éhhalálba továbbszállítandó emberke arcán ül, aki hallotta az asszonyok jajgatását, az apró gyermekek sírását és azt, hogy mindez nem használ, menni kell tovább a kijelölt végzet felé, annak emlékezetében örökké megmarad ez a Dante Infernójába kívánkozó kép.”
