Gárdonyi Géza dédszüleink legkedveltebb írói közé tartozott. Könyveit épp olyan érdeklődéssel olvasta a falusi nép hosszú téli estéken, mint kalandra, romantikára vágyó kisasszonyok a nagyvárosokban. Művei népszerűségét mi sem jelzi jobban, minthogy egy brit katonatiszt pusztán Az én falum című novellafüzér hatására megtanult magyarul – csak hogy eredeti nyelven is el tudja olvasni.
A Tengeren járók csillaga olyan elbeszéléseket gyűjt csokorba, melyeket az utókor szinte elfeledett. A Rómába gyalogló parasztasszony, aki látni szeretné a pápát; a tolvaj, aki az ellopott Bibliát olvasva új életbe kezd; az egymaga élő molnáraki befogad a téli hidegben egy vándort, s az épp karácsony éjjelén oltja ki vendéglátója életét… Elmét és szívet rabul ejtő történetek, melyek felvállalják a tiszta emberi érzéseket, de Gárdonyi írói nagysága nem engedi, hogy bármelyik is a közhely vagy a giccs kátyújába süllyedjen.
S miközben megelevenedik az olvasó előtt a békebeli idők Magyarországa, talán lesznek, akikben e történetek felélesztik a szívjóság, a megbocsátás és a szeretet kihunyófélben lévő tüzét.
