A magyar festészet a 19. század folyamán soha nem látott fejlődésnek indult. Sorra bukkantak fel jeles művészek, akik a közönség körében feltámadt igényeket immár képesek voltak magas színvonalon kielégíteni. Than Mór e múlt századi nagymesterek sorában az első közé tartozik. Komoly akadémiai képzettséggel rendelkezett, és mind külföldön, mind idehaza megállta a helyét. Bécsben a legmodernebb mesternek számító Karl Rahlnál tanult, de megfordult Párizsban is.Működése a 19. századi magyar festők derékhadának fejlődését reprezentálja. Kezdetben biedermeier felfogású művészete fokozatosan feltöltődik a romantikus akadémizmus jegyeivel – ami akkoriban Közép-Európában a legdivatosabb -, később realisztikus törekvések jellemzik, élete végén pedig plein-air hatások érzékeltetésével is próbálkozott.Ideákkal telt művész volt, kompozícióinál elsősorban nem a festői hatásokra, hanem az “eszmék” érvényesítésére törekedett. Manapság ezt már nem ítéljük meg olyan elmarasztalóan, mint az elmúlt…
