Thiaoouba

• Példány állapota: jó

Miről is szól ez a könyv? A való életről! Minden eddigi feltett kérdésedre választ ad! Nem véletlen, ha találkozol vele! Az sem véletlen, ha a kezedbe kerül, és hogy most olvasod ezt a cikket!”

„Azok, akik elolvassák három kategóriába tartoznak. Az egyik, a szkeptikusság, függetlenül attól, hogy spirituálisnak, fejlettnek tartja-e magát, vagy sem! Bizony, még azokat is megdöbbenti a könyv, és talán nem is hisznek benne, akik már sok talánnyal, misztikummal találkoztak. Ők csupán fikciónak tartják.

Vannak akik, kételkednek, ezért többször elolvassák a könyvet, mert bár kételkednek, de választ keresnek a kérdéseikre! Elkezdenek gondolkodni a könyv által adott válaszokon, és kutatni kezdenek. Végül is minden tudomány, kísérletezés, kutatás után ráébrednek a könyv valós tartalmára.

A harmadik csoporthoz nagyon kevesen tartoznak. Ők azonnal tudják, érzik legbelül a belső bizonyosságot, a könyv minden szava igaz. Puszta naivitásból? Nem! Akik bizonyítékot akarnak, a könyvben megtalálható az is!”
– Nagy Szaffina könyvajánlója a THIAOOUBA – Az arany bolygó üzenetéről

Részlet: Michel Desmarquet: THIAOOUBA – Az arany bolygó üzenete c. könyvből:

„Csak pár lépést tehettem, mikor – egészen váratlanul – a filodendronok színe megváltozott. A ház fala szintén, és a pandánuszok is – egyszerre minden valami kékes fényben fürdött. A pázsit inogni kezdett a talpam alatt, és a bokrok földje is remegett. A filodendronok eltorzultak, a ház fala pedig úgy reszketett, mint vitorla a szélben.

Rosszullétre gyanakodtam, és már épp fordultam volna, hogy visszamenjek a házba, ám abban a pillanatban éreztem, hogy valami lágyan felemel a földről. Először lassan emelkedtem, majd egyre gyorsabban, miközben a házunk rohamosan zsugorodott alattam….

– Mi folyik itt? – kiáltottam fel kétségbeesetten.

– Minden a legnagyobb rendben, Michel.

Thao és Michel a ThaiooubánAkkorra már szentül hittem, hogy csak álmodom. Előttem egy tekintélyes méretű – talán nőnemű – emberi lény magasodott. Egyrészes ruhát, a fején pedig átlátszó sisakot viselt, és barátságosan mosolygott rám.

– Nem, nem álmodsz – válaszolta meg ki nem mondott kérdésemet.

– Jó-jó – feleltem –, de ilyesmi csak álmunkban történik, amiből az ember jókora púppal a fején, a földön ébred! – A barátságos idegen elmosolyodott. – Azon kívül – folytattam –, franciául beszélsz hozzám, az anyanyelvemen, pedig Ausztráliában vagyunk. Angolul is beszélek, tudod-e?

– Ahogy én is.

– Most már biztos, hogy álmodom – méghozzá zagyvaságot. De ha mégsem, elárulnád, mit keresel a birtokomon?

– Nem a birtokodon vagyunk, Michel, hanem felette.

– Vagy úgy! Ráadásul rémálom! Látod, hogy igazam van?! Csípjen meg valaki! – Szavaimat azonnal tett követte. Auu! Ez fájt!

Az idegen újra elmosolyodott: – És most, Michel, elégedett vagy?

– De ha mégsem álom, miért ücsörgök itt ezen a kövön? És kik azok az emberek amott, és mi ez a múlt századi maskara rajtuk?”

• Szerző: Michel Desmarquet
• Állapot: jó