A szerző nem csupán arra vállalkozik, hogy tényszerű alaposságú krónikása legyen a leghíresebb-hírhedtebb titkos társaságoknak, hanem eközben szórakozásunkról is igyekszik gondoskodni: néha már-már filmszerű mozgalmassággal és lenyűgözően izgalmasan elveníti fel – például – a Ku Klux Klan vagy a szicíliai maffia múltjának egy-egy különösen sötét epizódját. A műben tehát, szokatlan módon, érdekfeszítő tények tárgyszerű leírásai váltakoznak regényszerű párbeszédekkel. Ha a téma tantárgy lenne, a szerző műve bizonnyal szerepelne a irodalomlistán.
