Tizennegyedik életévemben a gimnáziumi tanév elején a magyar irodalom tanára néhány szóval elmagyarázta, mi is a Toldi. Világos, okos hangsúlyozással fölolvasott… néhány szakaszt. …elbűvölve, csaknem megrendülve hallgattam. Egy világ tárult ki elém… A könyvet kölcsönkértem a padszomszédomtól s már ott az iskolában, az óraközökben nekikezdtem. Olyan boldogságban volt részem…, hogy ezt a “szellemi élvezetet” én a testrészeimben is éreztem. Arcom tüzelt, tüdőm s szívem gyorsabban működött… Amikor az olvasást befejeztem, az a félreérthetetlen véleményem volt: más vagyok…. (Illyés Gyula)
