Történetek a hód-tava partjáról (reprint)

• Példány állapota: jó

“Előszó

Sok mindenféle műfajra rákénytelenedtem már életemben, a zászlószentelési ódától a vezércikkig, de az előszó-írás vétkébe eddig még nem igen estem. Nem mondom, igérni igértem már sokat, de mire fizetni kellett volna az igéret váltóját, akkorára mindig úgy elvesztem, hogy körözőlevéllel se lehetett rám találni. Tulajdonképpen mi is az előszó? A más bűnének mentegetése. Hogy vállalhatná most már az ilyesmit a magamforma kárhozott lélek, akinek magának is annyi a bűne, hogy bizonyosan külön bográcsban forralják neki a szurkot az illetékes tényezők odalent a tetthelyen!

Ezzel a könyvvel azonban egész másképp áll a dolog. Boldogan vállaltam, mikor Szathmáry Tihamér barátom arra kért, mint közismert félénk és szemérmes ember, hogy én vezessem a nyilvánosság elé. Úgy éreztem, hogy ez olyan magától értetődő dolog, mint az volt, hogy én fogtam az unokám kezét, mikor az első lépést tette. Aki egy tucat könyvet összeanekdotázott már, annak joga is, kötelessége is, hogy a barátja első anekdotás könyve elé ajánlólevelet adjon. S azt gondoltam, nem is lesz nehéz a dolog. Bevezetem a könyvet valami anekdotával, az lesz a legstilusosabb előszó.

Próbát is tettem négy-öt anekdotával, de mindig idejében rájöttem arra, hogy nini, hiszen én ezt Szathmáry Tihamértől hallottam s nem tudom, nem-e lesz benne a könyvében. Kiderült, hogy ő a mester és én vagyok a tanítvány, ő a nagypapa és én az unoka, ha majd olyan fehér is már a hajam mint az övé.

[…]”

• Szerző: Szathmáry Tihamér
• Darab: 1
• Állapot: jó