“Alig van korszak, melyben a nyilvános élet annyira egyoldalú irányban mozgott volna, mint éppen a mai időkben. Ma mindenütt a politikai elméletek uralkodnak. Nagy ritkaság, ha egy-egy intézmény vagy vállalkozás belső feltételei szerint ítéltetik meg: legtöbbnyire csk a teória mértékét szokás rájuk alkalmazni. Mindenütt a végletek hangja hallatszik: az egyiké oly hangos, mint még soha, mert dacos büszkeség tölti el győzelmei és a mellette nyilatkozó nagytömeg miatt: a másik véglet bár tagadhatatlanul gyöngébb, de heves és izgató ellenzékben van. Két iskola harcol itt egymással, miután különböző színárnyalataikkal megszállották az egész küzdőteret. A régi századok skolasztikája a szellemi világot akarta disztinkciókba szorítani; az új skolasztika a reális világot akarja iskolás nézetei szerint berendezni. A dolgok ezen állapotában az első követelmény az, hogy politikáról és téletről, miként ezt a korábbi korszakok felfogták, senki sem beszél többé.
