Tótfalusi Kis Miklós temetésére a kolozsvári református kollégium a kor szokásainak megfelelõen „halotti kártát” adott ki, melyben barátai és tisztelõi latin versekben emlékeztek meg az elhunyt életérõl és érdemeirõl. A kötet közli a kolozsvári Farkas utcai templomban ma is látható kárta egyetlen példányának hasonmását, valamint latin szövegét és magyar fordítását. Tolnai Gábor a kárta irodalomtörténeti elemzése mellett felidézi azokat a viharokat, amelyek Tótfalusi körül még a temetés idejére sem ültek el, a kicsinyeskedés és gyûlölet légkörét, amely a plebejus származású társadalom- és mûvelõdésreformert körülvette. Haiman György tanulmánya a kártákkal, ezekkel az óriásnyomtatványokkal foglalkozik, amelyek a régi Erdély társadalmi életének sajátos kellékei voltak, s a régi magyar tipográfia, az ünnepi-alkalmi nyomtatványok érdekes emlékei. A kárta szövegét Jakó Zsigmond, verseit Tóth István és Weöres Sándor fordította magyar nyelvre. A latin szöveget Kulcsár Péter rendezte sajtó alá.
