Varró Dániel két dolgot vesz roppant komolyan, a költészetet és a gyerekeket – minden további, a mese is, a regény is ebből következik. Varázslatos könyv, akár ha Petőfit, Weörest és Kormost gyúrta volna össze egy tündéri kéz. Ezt persze a szülőknek mondom, hogy olvassák, gyönyörködve, ízlelgetve és hangosan minden körülöttük és bennük élő gyereknek (3-tól 99 évesig). A gyerekeknek nem kell mondanom semmit. A gyerek csak belehallgat, ráfekteti arcát e rímes tarka rétre, s rögtön tudja: Maszat-hegy az övé, Johanna és Andris vele jártak óvodába, naná, ki mással? És persze szerelem, árulás, kaland, kádbörtön, E-mailes vödör, kalózhajó, bonyodalmak (g)armadája, minden, ami csak kell egy verses meseregényhez. S hogy mi kell? Roppant komolyan kell venni a gyerekeket és a költészetet, úgy, ahogy teszi azt Varró Dániel.
