“Mindig két háború között vagyunk” – mondja egy optimista fickó, itt belül, az egyik írásban. Igaz. Túl kell hát élni a háborúkat. És közöttük a békéket. Mindjárt a születésünket, majd a gyerekkorunkat, a kamaszéveket. A számos első szerelmet, és a számos utolsót. Káros szenvedélyeket (magunkét, másokét), A-vírust, B-vírust, bájos felmondóleveleket (“…további munkasikereket kívánunk!), választási kampányokat, fagyot, forróságot, szeretteink elvesztését…
