Két fiatal diák, Rakonczay Viktória és Rakonczay Gábor saját tervezésű és építésű hajójukkal – első magyar párosként – átevezték az Atlanti-óceánt 2008-ban. Az út előtt sohasem eveztek, még a Balatonon sem, ám 51 napi, hihetetlenül kalandos és viharokkal tarkított evezés után átértek az óceán túloldalára, vegyes párosként világrekordot döntve.
Washingtonban a National Geographic Adventure, az év kalandja díjjal, vagyis a Best of 2008 Adventure-rel ismerte el egyedülálló teljesítményüket. Londonban Guinness World Records kitüntetést kaptak.
A Tűzhangya névre keresztelt óceáni evezős hajójuk tervezéséért itthon elnyerték a Magyar Formatervezési Díjat. A hajót Budapesten a Magyar Iparművészeti Múzeumban és Bécsben a Vienna Boat Show-n láthatta a nagyközönség. A könyv erősen inspiráló hatású, magával ragadó és hiteles beszámoló az emberi akaraterőről és célmegvalósításról.
E könyvhöz Fa Nándor, óceáni vitorlázó a következő ajánlást írta: „Viharos sebességgel eldöntötték a számukra fontos kérdéseket, építették a hajót, pörgött a szellemi felkészülés. Mindent felszippantottak, amiről érezték, hogy fontos, kizárták a pesszimista külvilágból érkező huhogást, és mire kitavaszodott, avatták a Tűzhangyát. Ilyen, aki menni akar.” Fábry Sándor ajánlása a következő: „ Ha Viktória és Gábor pár évtized múlva megkérdezik egymástól/önmaguktól, mi lett az álmaikból? – Lesz mit válaszolniuk.”
