A II. világháborúban a szövetséges repülőgépek halálos küzdelmet vívtak a német U-bootokkal a világ óceánjainak végtelen vizein. Soha véget nem érő macska-egér játék volt ez, a célpontok felkutatásának hosszú, kimerítő óráival és a harc villanásnyi perceivel.Ezekben a drámai pillanatokban a támadó repülőgép személyzetének azonnal reagálnia kellett: lecsapni a tengeralattjáróra, mielőtt az eltűnik a mélyben. Ha maradt idő rá, a rádiós a támadás előtt üzenetet küldött a bázisra, ahol azután feszülten várták a következő jelentést a győzelemről, a valószínű sikerről avagy a kudarcról. Gyakran fordult elő az is, hogy nem érkezett üzenet többé.Amikor repülőgép tűnt fel a horizonton, a tengeralattjáró parancsnoka általában azonnal parancsot adott a merülésre. Ám ha a támadó gép már közel járt, nem sok esély volt a menekülésre. Az U-bootok ilyenkor a felszínen maradtak, harcoltak és reménykedtek a reménytelen győzelemben.
