Ubo és Kalibanga nem valami Fülöp-szigeteki hegy vagy falu, és nem is szép maláj asszonyok neve, visayan nyelven annyit tesz: köhögés és hasmenés. Tízéves önkéntes orvosi munkám során az ázsiai, afrikai és latin-amerikai nagyvárosok szegénynegyedeiben, falvaiban – Teréz Anya kalkuttai ispotályában is – módom volt számos hasonló kifejezést megtanulni. De ez a könyv nem nyelvészeti kalandozásaimról szól, hanem arról az egzotikus és izgalmas világról tudósít, amelynek nyers báját a mindenütt jelenlévő nyomor sem tudja tönkre tenni. Ahol a nyomortanyák lakóinak élete egyszerre reménytelen mocsár és a nehézségekre fittyet hányó végtelen ünnep – fieszta. A harmadik világ rabul ejtett, sosem fog elengedni.
