“Az Odisszeát szerzője nem művelődéstörténeti adattárnak szánta, hanem gyönyörködtető költeménynek. Igazi filológiai magyar fordítása csak az, mely a költő szépségeit a magyar olvasóval lehetőleg úgy érezteti, mint az eredeti éreztette évezredekkel ezelőtt az egykori görög hallgatóval. E célt úgy érhetem el, ha megtartom fordításomban az eredetiből azt, ami a költő alkotása, kifejezési eszközét pedig, az egyéni tehetséggel gazdagított, hagyományos görög epikai nyelvet és verselést, helyettesítem a magyar epikai nyelvvel és verseléssel. Az Odisszea annyira minden kornak és nemzetnek szóló költemény, hogy igazi filológiai fordítása a nemzeti irodalmat – Homérosz érdeméből – a legszebb és legnemesebb művészi alkotással gazdagíthatja. Ha e cél megközelítésében jó eszköznek bizonyul ez az én fordításom, köszönöm azt Mészöly Pálnak, Arany János nagykőrösi kedves tanítványának, az én édesatyámnak, magyar nyelvben, verselésben, irodalmi ízlésben tanítómesteremnek.” (Mészöly Gedeon)
