A század első felében Molnár Ferenc nevét világszerte megtanulták, s a modern színműírás első mesterei közt emlegették. A hazai közönség és kritika pedig úgy tartotta számon, mint kultúránk külföldjáró nagykövetét. A hitlerizmus elől menekülve évekig járta keresztül-kasul Európát, s végül Amerikában kötött ki. Önéletrajzi jegyzetei egy elkésett szerelem történetét rajzolják elénk. Marcangoló önvádtól áthatott emlékezést Vandára, a csöndes és hűséges útitársra. Molnár Ferenc utolsó műve ez, melynek eredeti kéziratát nem sikerült New Yorkban megtalálni, ezért egy magyar író művéhez képest szokatlan módon, fordításban jelent meg már 1958-ban is. Az eredeti mű “Companion in exile” címmel jelent meg 1950-ben New Yorkban, a Gaer Associated kiadásában, Barrows Mussey fordításában.
