A világhírű zongoraművész és karmester, Vásáry Tamás önéletrajzának első kötete a kezdetektől egészen a hatvanas évekig vezeti az olvasót. Feltárul benne a harmincas-negyvenes évek fordulójának debreceni gyermekkora, a zongorista csodagyerek első megmérettetései, majd a világháború és a város ostromának az időszaka, később pedig az ötvenes évek kavalkádszerű zenei világa. A kötet második fele pedig már az 1956-ot követő emigráció éveit, illetve Vásáry Tamás első házasságát és a mögötte meghúzódó családi drámát írja le. Ugyanakkor az emlékek és anekdoták hátterében lejátszódik az önismeret drámája is, egy érzékeny és kreatív művész útkeresésének és magára találásának a története.
