„ Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere ” – Arany Jánostól származik az idézet, ami mindnyájunknak eszébe jut, ha vad kerül az asztalunkra. Egyidősek ezek az étkek, alapanyagok, húsok nemzetünkkel, hiszen a vadászó életmód volt jellemző ránk: „az ifjak majd mindennap vadászaton voltak, honnan az naptól fogva mostanáig a magyarok más nemzetek felett jobbak vadászásbúl” (Anonymus: Gesta Hungarorum) A vadaskertekben tartott vadak húsa sokáig a legfontosabb frisshús-forrás volt, nem hiányozhatott a főúri asztalokról. A vadhús igen értékes tápanyagforrás: alacsony a víz- és az energia- magas a fehérje- és az ásványianyag-tartalma. Nem véletlen, hogy Bornemisza Anna erdélyi fejedelemasszony szakácskönyve szerint a néha több tucat fogásból álló lakomákon az ételek több mint egyharmada vadakból készült.
