Már visszafelé baktatnak a végtelen orosz hómezőkön a német katonák,
amikor 1943 decemberében a Magyar Nemzet hasábjain Szekfű Gyula
a magyar reformkor centralista politikusainak írásait elemzi.
Három sarkalatos gondolatot emel ki munkásságukból:
a szabad községek önrendelkezését, az egyesülés demokratikus jogát
és a politikai hatalom s intézményrendszer humanizmusát.
Történelmünk mindhármat elsikkasztotta: 1848-ban még nem volt lehetőség
megvalósításukra, 1867 után pedig már nem akarták a hatalom urai
a magyar demokrácia létrejöttét.
A II. világháboró válságos pillanataiban Szekfű Gyula,
a felelősséggel gondolkodó magyar történész és közéleti
ember e politikai útvesztés genezisét kutatja
– nehogy ismét utat tévesszünk.