“Olvasom az ujságban a legujabb hősöket. Ismeretlenül is érdekel: micsoda nevek ragyognak majd a nagyháború történetében. Örülök, ha magyar neveket is látok.
A szemem megtoppan egy néven: Besztercey Szilveszter.
Lehetetlen!
S még rá, hogy aranyérmes hős!
Lehetetlen!
Valami ostoba tréfa keverte ide a nevét.
Mert hiszen ilyen nevü ember nincsen kettő. A neve után itt az ezrede száma is, meg hogy önkéntes szakaszvezető. Már hát nem a szakaszt vezeti önként, csak katonailag igy irják. A közös ügyes észjárás nemcsak a legényt forditja ki a polgári rendből, hanem a magyar szót is.
Hát Besztercey…”
