Lelki énekek kísérik életünket, belső tájainkon havasok, fenyőerdők, lankák tisztásai, szakadékok és feltárulkozó ösvények keresik egymást… Az Ünnep, a Karácsony közeledtével egyre inkább a belső hangok tisztaságára és szépségeire eszmélünk. Az ádvent: hajnali út, csendes óra, forrásvíz… Ilyenkor törekszünk leginkább az egyszerű színvallásra, hitvallásra… Egy olyan korban, amit a két- és többértelműség jelez, fedez, de legtöbbször álcáz, a keresetlenül őszinte vallomások időszerűsége nem kérdőjelezhető meg… Hiszen örök ádventben adatott élnünk…
