Vasarely a háború utáni időszak legsikeresebb és leghíresebb művészei közé tartozott. Művészettörténeti helyét tekintve az 1920-as és 1930-as évek geometrikus-absztrakt irányzataihoz, mindenekelőtt a Bauhaus és a konstruktivizmus művészetéhez kapcsolódott – az előzményekből azonban új nyelvet hozott létre, és új meghatározást adott a kép műfajának is. Munkáival, amelyek a szemnek szólnak, sőt gyakran ingerlik is, Vasarely döntő módon hozzájárult egy olyan művészeti irányzat létrehozásához, amely később az op-art nevet kapta.
