„A racionalista gondolkodás mindig idegenkedett Velencétől. A nedves várost száraz szemmel tanulmányozta, mintha hiszékenyek – költők és nászutasok – számára kitalált mítosz volna az egész… Velence csodáinak egyike az a különleges képesség, hogy felébreszti a szkeptikus elmében a filisztert.”
